1974 – Az első DOS támadás története

1974 sok szempontból érdekes év volt. Példaként álljon itt néhány esemény:

  • India sikeres atomfegyver kísérletet hajtott végre, hatodikként az országok sorában.
  • Az OPEC véget vetett az 1973-ban bevezetett olajembargónak.
  • Leonyid Iljics Brezsnyev az év elején az USA elnökeként még Richard Nixon-nal találkozott és egyeztetett, aki a Watergate botrány nyomán lemondani kényszerült, így év végén már Gerald Ford találkozott a szovjet főtitkárral, hogy megállapodjanak a hadászati atomeszközök számának csökkentéséről.
  • Felfedezték Kínában a terrakotta hadsereget, Csin Si Huang-ti (259-210 BC) a Csin dinasztia alapítójának, Kína egyesítőjének temetkezési helyén
  • Magyarország, Csehszlovákia és Jugoszlávia megállapodott a Barátság kőolajvezeték építéséről
  • Megrendezték a 10. labdarúgó világbajnokságot az NSZK-ban, amit a házigazda 1954 után másodszor nyert meg. Itt debütált a világbajnokság mai napig használatos trófeája, mert a korábban használt Rimet kupát 1970-ben Brazília harmadszorra is megnyerte, így az örökre az övé maradt (pontosabban 1983-ig, amikor ellopták és azóta sem került elő).
  • Etiópiában Haile Selassi uralkodót egy marxista-leninista katonai szerveződés megbuktatta, ezzel véget vetve egy 1270-ben kezdődött uralkodó dinasztiának
  • Rubik Ernő megalkotta a Rubik kockát.
  • Megjelent a világ első szerepjátéka, a Dungeons & Dragons
  • Az ABBA Waterloo című dala megnyerte az Eurovízió dalfesztiválját.
  • Számos híresség is született ebben az évben. Közülük néhány példa:
    • Melanie Chisolm (alias Melanie C, alias Sporty Spice) és Victoria Adams (alias Posh spice, később Victoria Becham), Robbie Williams, Alanis Morissette énekesek,
    • Christian Bale, Olivia Colman, Elizabeth Banks, Penelope Cruz, Joaquin Phoenix, Leonardo DiCaprio színészek,
    • Ónodi Henrietta, Egerszegi Krisztina, Polgár Zsófia sportolóink.

Mindezek mellett tekinthetjük ezt az évet az első DoS (Denial of Service) támadás évének is

A történet a második világháború vége felé gyökerezik. Az USA-ban 1944-ben a frontról hazatérő veteránok társadalomba való visszailleszkedésének támogatása érdekében egy törvényt1 fogadtak el, ami számos kedvezményt nyújtott nekik, például ingyenessé tette a főiskolai oktatást. Ennek eredményeképpen az 50-es évek elejére érezhetően megnőtt a diákok száma a felsőoktatásban, ami pedig nehézséget okozott, részben mert nem volt elég oktató, részben pedig mert a frontról hazatérők öregebbek voltak, gyakran már házasok, gyerekekkel, illetve háborús sérülésekkel, így új oktatási módszerekre is szükség volt. Arra gondolva, hogy az iparban az automatizálás segített a termelékenység növelésében, az oktatásszervezők elkezdtek olyan módszereket keresni, amivel az oktatásnak legalább egy része automatizálható.

Ezzel párhuzamosan Princeton-ban az IAS (Institute for Advanced Studies) mérnökei az IAS machine megalkotásán dolgoztak. Tették ezt Neumann János elképzelései alapján és irányításával 1946-tól kezdődően. 1952-ben sikerrel jártak és a terveket nyilvánosságra hozták, ami így több számítógép létrejöttéhez is hozzájárult szerte a világon. Ezek közül egy az indiai TIFRAC (Tata Institute of Fundamental Research Automatic Calculator) volt, aminek az egyik feladata az atomkutatás támogatása lett így hozzájárult a korábban már említett 1974-es atomfegyver kísérlet sikeréhez, India atomhatalommá válásához.

Itt kapcsolódik be a történetbe az Illinois Egyetem, aminek sok együttműködése volt a hadsereggel a világháború során és a hadsereg kérésére az IAS Machine tervei alapján számítógép építésébe fogtak, és rögtön kettőt is építettek.

  1. Az egyik volt az ORDVAC (Ordnance Discrete Variable Automatic Computer) nevű gép, aminek a fő feladata a lőelemszámítás volt. Ezt az egyetemen való kipróbálás után szétszedték átszállították a légierő egyik bázisára, ahol újra összeszerelték, ami önmagában egy mérnöki és logisztikai bravúr volt abban az időben.
  2. A másik, az ILLIAC (Illinois Automatic Computer) az egyetemen maradt és az oktatást, a tudományos kutatást támogatta.

Ennek a két gépnek az is érdekessége, hogy míg a többi IAS machine alapú számítógép mind egyedi volt, saját utasításkészlettel, ez a két gép ugyanazt az utasítás készletet használta, azaz tekinthetjük őket szoftveresen kompatibilisnek.

Pár évvel később, 1957-ben a Szovjetunió sikeresen fellőtte a Szputnyikot, az első mesterséges égitestet. Az USA kormányzatának ez sokkhatás volt, úgy érezték, hogy technológiai lemaradásban vannak, ezért elkezdtek több pénzt pumpálni a tudományos kutatásba és a mérnöki oktatásba.

Az Illionis Egyetem is próbálta fejleszteni oktatási képességeit és, mivel élen jártak a számítástechnikában, így 1959-ben egy számítógéppel támogatott oktatási rendszer kialakítása érdekében létrehoztak egy oktatásszervezőkből, fizikusokból, mérnökökből, pszichológusokból, matematikusokból álló kutatócsoportot. Sok nagy koponya hosszú hetekig tárgyalt, tervezgetett, de végül nem sikerült megállapodniuk egy megoldásban. Ekkor a kutatócsoport vezetője megemlítette a problémát egy laborasszisztensnek, Donald Bitzernek2, aki egy kis gondolkodás után előállt egy megvalósítási javaslattal.

1972 Plato IV

1960-ban Bitzer javaslata alapján új projektet alapítottak és hamarosan elkészült a PLATO3 (Programmed Logic for Automatic Teaching Operations), ami az ILLIAC használatát tette könnyebbé azzal, hogy egy TV képernyő és egy speciális billentyűzet segítségével tette programozhatóvá. A PLATO és továbbfejlesztett változatai számos technológiai újításhoz vezettek. Ezek közül néhány:

  • PLATO I 1 felhasználós volt,
  • PLATO II-ben (1961) már két felhasználó tudott párhuzamosan dolgozni time-sharing módszerekkel.
  • PLATO III-ban (1969) megjelent a TUTOR nevű programozási nyelv, amivel már bárki tudott magának új oktatási anyagot készíteni, illetve már 20 terminált tudott párhuzamosan kezelni
  • PLATO IV projektet (1972) részeként kifejlesztettek
    • egy gyakorlatban is használható plazma kijelzőt (aminek a tudományos alapjait egyébként a magyar Tihanyi Kálmán4 fektette le),
    • egy speciális érintőpanelt az oktatási programokban a válaszok megadásához,
    • egy hangszintetizátort és
    • egy hard drive-ot, ami t például a zenei oktatásban a hangfájlok tárolásához használtak.

A PLATO IV -et már nem az ILIAC-on, hanem egy új mainframe-en fejlesztették és futtatták, így akár 1000 párhuzamos felhasználót is kezelni tudott. Ennek is betudható, hogy széles körben elterjedt és számos fejlesztést inspirált:

  • Készült például egy PLATO Notes nevű alkalmazás (David R. Woolley,1973), amivel a felhasználók saját maguk tudtak létrehozni csevegőcsoportokat. Ez vezetett később a Lotus Notes kifejlesztéséhez5;
  • Több játékprogram is íródott a Dungeons & Dragons szerepjáték sikerén felbuzdulva. Ezek egyrészt alapját adták olyan későbbi játékok kifejlesztésének, mint a Doom vagy a World of Warcraft, másrészt olyan népszerűek lettek, hogy egy idő után korlátozni kellett a játékok elérhetőségét, hogy ne vegye el az erőforrásokat azoktól, akik tanulásra akarták használni a rendszert.
  • Az egyetem erős zenei oktatási programjának a támogatására is további alkalmazások készültek.

Elértünk 1974-hez

A 13 éves diák, David Dennis6, – aki gyakran játszott a PLATO IV-es játékokkal és korábban számos összetűzése volt a terminálokat felügyelő operátorokkal -, meghallotta, ahogy zeneiskolai diákok a TUTOR-ban lévő új parancsról, az ’external’-ról beszélnek, amivel külső eszközökre (nyomtatóra, szalagos egységre, oszcilloszkópra) lehetett küldeni jeleket. Meghallotta azt is, hogy ha olyankor használják ezt a parancsot, amikor nincs ilyen külső eszköz csatlakoztatva a terminálra, akkor a terminálok lefagynak és újra kell indítani őket. Ezért haragudtak az operátorok, mert a plazmakijelző nehezen viselte az áramingadozást. Az is kiderült Dennis számára, hogy bár ezt a parancsot korábban csak a zeneiskolai diákok használhatták, ’74 őszén mindenki számára elérhetővé tették.

Mindezeket hallva és látva írt egy kis programocskát, amivel a terminálja közelében levő többi terminálra küldött ’ext’ parancsokat, amik ettől persze leálltak. Kárörvendően figyelte az operátorok tanácstalanságát és mivel authentikció, logolás ebben az időben még nem volt nem is bukott le.

Később kipróbálta általa ismert más helyszíneken lévő egyéb terminálokkal is, és a módszer így is működött, amiről a Notes-ban a PLATO felhasználói csoportba érkező a terminálok leállását jelző felhasználói bejegyzések árulkodtak.

Végül néhány tanulság:

  • A technológiai fejlődés mögött sokféle mozgató rugó van, a háború és a gazdasági előnyök elérése mindig is ott lesz ezek között.
  • Az oktatásba, az oktatás fejlesztésébe fektetett energia (előbb vagy utóbb) megtérül.
  • Egy-egy új technológia még újabb felhasználási módokat, újabb fejlesztési irányokat inspirálhat, amiből korábban elképzelhetetlen dolgok születhetnek.
    Hasonló történik most az AI kapcsán is. Több, mint 70 év tudományos kutatása és technológiai fejlődése ért el oda, hogy széles körben használható AI alapú rendszerek váltak mindenki számára könnyen elérhetővé. Ezeket a most felnövekvő nemzedékek már készség szinten fogják használni, gondolkodásukban már ez lesz az alap, ebből jönnek az új igények, az új ötletek, amik most még elképzelhetetlen fejlesztésekhez vezetnek a jövőben.
  • Egy technológiát mindig lehet jóra és rosszra is használni, ezért mindig szükség lesz olyan szakemberekre, akik a technológiák használatának biztonsági vetületével foglalkoznak.

Hivatkozások, forrásjegyzék:

  1. The G.I. Bill, formally the Servicemen’s Readjustment Act of 1944
  2. https://computerhistory.org/profile/don-bitzer/
  3. https://grainger.illinois.edu/news/magazine/plato
  4. https://www.sztnh.gov.hu/en/hungarian-inventors-and-inventions/kalman-tihanyi
  5. https://www.stellarinfo.com/blog/complete-history-ibm-lotus-notes-hcl-notes/
  6. http://www.platohistory.org/blog/2010/02/perhaps-the-first-denial-of-service-attack.html